Ismerkedés kutyával – kezünk odanyújtásánál jobb módszer is létezik

Gyakran ösztönösen is odanyújtjuk kezünket, hiszen már alig várjuk, hogy megsimogathassuk pihe-puha bundáját. Megszokott dolog, hogy odatartjuk a kutya orra elé kezünket, és ha megszimatolja, már meg isköttetett a barátság. Legalábbis így hihettük eddig.

Mint kiderült, a bemutatkozás e módja sok kutya számára inkább kényelmetlen és zavaró is lehet. Az ő szemszögéből nézve: túl közel kerül hozzá egy idegen, váratlanul előbukkan orra előtt egy idegen kéz, amiről még azt sem tudni, mi a manót szeretne?

A "szimatolós teszt"

Szinte belénk ivódott a mondat, miszerint: ha szeretnél megsimogatni egy kutyát, hagyd, hogy előtte megszaglásszon. Ebből viszont azt az elhamarkodott következtetést vonhatjuk le, hogy egyetlen rövidke szaglászástól a kutya egyből elfogadja bemutatkozásunkat és barátjának tekint minket. Kevés kivételtől eltekintve a helyzet korántsem így van. A kevés kivétel alatt itt azokat az ebeket értjük, akik az átlagnál sokkal-sokkal nyitottabbak, és nemcsak ismerőseiknek, hanem idegeneknek is örömmel ugranak a nyakába, annyira szeretnek barátkozni. Rájuk szoktuk mondani, hogy "szívükbe belefér az egész világ", ők pedig tárt karokkal – vagyis mancsokkal – fogadnak be bárkit, aki kicsit is kedves hozzájuk.

És a többiek? Nos, míg számunkra a bemutatkozási protokoll részeként gyakran fogunk kezet, a kutyák számára a kéz odanyújtása felettébb szokatlan gesztus. Tamar Geller, a Kutyaszeretet című könyv szerzője, elismert kutyanevelési- és viselkedési szakember, valamint egy új-zélandi kutyakiképző team újszerű megközelítéssel, pozitív megerősítésen alapuló módszerekkel segíti a gazdikat és kedvenceiket a harmonikus mindennapok eléréséhez és fenntartásához, továbbá az edukációra is fontos hangsúlyt fektetnek. Véleményük szerint a szimatolós teszt olyasmi, amit kicsi korunkban megtanulunk, de a valódi okát nem igazán ismerjük. Ez a gesztus sok kutya számára zavarbaejtő, akár fenyegetően is hathat, melyre reagálhatnak félelemmel vagy agresszióval:

„Amikor kinyújtjuk kezünket egy kutya felé, testünkkel nyomást helyezünk rá, nem hagyva időt arra, hogy felmérje, biztonságban van-e a közelünkben vagy további vizsgálódás szükséges szándékaink megállapításához. Egy olyan kapcsolatban erőltetjük az interakció megvalósulását, melynek még ideje sem volt kialakulni. Néhány kutya számára ez meglehetősen udvariatlan, és odakapáshoz vezethet.” – állítják.

A kutyák tehát negatívan is reagálhatnak ilyen helyzetben: lemerevedhetnek (lefagyás), elszaladhatnak (menekülés) vagy moroghatnak, odakaphatnak (támadás). Mindhárom viselkedés annak a jele, hogy a kutya idegessé vált, nem érzi magát biztonságban, az orruk elé kerülő kéz pedig csak fokozhatja a kényelmetlenséget.

Mit érdemes tenni?

Ha a kezünk odanyújtása nem a legjobb megoldás, akkor felmerül a kérdés, mit tehetünk helyette, ha szeretnénk megismerkedni egy kutyával? Az első és legfontosabb: kérjünk engedélyt a gazdiktól, mielőtt megközelítenénk a kutyát. Sokan mindenféle kérés, kérdezés nélkül lépnek oda az idegen ebhez, és automatikusan odateszik orra elé a kezüket, hiszen így tanulták. Ez a legtöbb kutya számára azonban roppant zavaró és kellemetlen, mint már említettük. Lehet, hogy barátságosnak tűnik (itt a tűnik szón van a hangsúly), de talán tart az emberektől, vagy éppen feladatot végez (tanul vagy dolgozik gazdájával), vagy az a magának való típus, aki a gazdikkal érzi jól magát, és az idegenekkel történő ismerkedés teljesen hidegen hagyja.

A gazdik jóváhagyása még nem jelenti azt, hogy lerohanhatjuk a kutyát. Legyünk nyugodtak és óvatosak, mozdulataink legyenek lassúak, beszéljünk halk, bizalomkeltő hangon. Semmi ugrándozás, visongás, sipítozás – ezt a gyermekekkel is meg kell értetni! Ha egyenesen odalépünk a kutyához, direkt módon közelítjük meg, még időt sem hagyunk neki, hogy felfogja, barátkozni szeretnénk, ezért félpillanat alatt átkapcsolhat védekező üzemmódba, és a fent leírt háromféle reakció valamelyikét mutathatja (lefagyás, menekülés, támadás). Ezért az engedély megadását követően inkább maradjunk ott, ahol vagyunk, hagyjuk, hogy a kutya eldönthesse, szeretne-e ismerkedni. Ha kíváncsi, nagy valószínűséggel odajön majd hozzánk, és a maga tempójában fog megszimatolni.

„Sokkal könnyebbé teszi a kommunikációt, ha ismerjük a másik fél nyelvét. Kutyák esetében a testbeszéd és az arckifejezések az elsődlegesek, így a helyes megközelítés az, ha 45 fokos szögben elfordulunk tőle testtel és arcunkkal is, nyugodtak vagyunk és lágyan mosolygunk.” – fogalmaz Geller a People magazinnal készült interjúban.  

„A kutya ösztönösen is tudja, hogy nem válhat áldozattá olyasvalaki előtt, aki nem néz rá. Ennek tudatában nagyobb biztonsággal foghat neki az ismerkedésnek. Bátrabban szimatolhatja meg azt, aki belépett személyes terébe. Megfigyelhetjük, ahogy ’rugózó mozgással’ közelít, amikor testével az illető irányába nyújtózkodik, nyakát előrenyújtja, orrával intenzíven szimatol, míg lábaival támaszkodik, és ha mégsem ítéli meg biztonságosnak a helyzetet, egy pillanat alatt hátrébb léphet, szökkenhet.”

Természetesen oldhatja a helyzetet, ha van nálunk némi finomság, amelyet a kutya szeret. Ismeretlen kutyának, de még ismerősnek is csak abban az esetben adjunk jutalomfalatot, ha a gazdája engedélyt ad rá. Nem tudhatjuk, hogy allergiás-e, ha pedig kiképzés vagy rehabilitáció alatt áll, vagy dolgozik, akkor megzavarhatjuk a fontos tevékenységet. Egy vakvezető kutyánál például létfontosságú, hogy figyelmét gazdájára fordítsa, így tudja teljesíteni feladatát. Ne rondítsunk bele munkájukba azáltal, hogy kéretlenül megszólítjuk őket, megsimogatjuk a kutyát.

Ha a kutya elfogadja ismerkedési szándékunkat, még akkor sem biztos, hogy örül annak, ha megsimogatjuk. Kérdezzük meg gazdáját, meg szabad-e simogatni. Ha igent mond, inkább a válla körül érintsük meg a kutyát, ne a fejét, mert azáltal is indokolatlan nyomást helyezhetünk rá. Fogadjuk el azt is, ha a gazda nemet mond!

Mire figyeljünk mi, gazdik?

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a legfontosabb: ismerjük meg kutyánkat. Ez persze időt, energiát és türelmet igényel; ha valahol elakadunk, bátran kérjük tapasztalt kutyaviselkedési szakember segítségét. Minél jobban megismerjük kutyánkat, annál tisztábban fogjuk látni azt is, mi motiválja viselkedését, mit várhatunk tőle különféle helyzetekben és hogyan segíthetünk neki, ha bizonytalan.

Figyeljünk arra, hogy idegen környezetben, idegen emberek közelében is kontroll alatt legyen. Ha tudjuk, hogy nem szereti, ha mások megérintik, akkor ne engedjük meg, bármilyen szépen kérik. Ha szeretnénk hozzászoktatni mások társaságához, dicsérjük meg és jutalmazzuk bőségesen, amikor új emberekkel találkozunk. Ismerkedésnél is alkalmazhatunk egy bizonyos szót, például Jóbarát, amely beépül kutyánk emlékezetébe, és ha kellemes élményeket társít hozzá, a jövőben könnyebben fog ismerkedni, oldottabb lesz e szó hallatán.

Odafigyeléssel és türelemmel biztonságosabbá tehetjük kutyánk számára a világot.